1 Matching Annotations
  1. Mar 2023
    1. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

      ez a rész egyetlen mondat, képzeletbeli párbeszéd zajlik Radnóti és egy bombázó repülőgép pilótája között. a költő érveket sorakoztat fel, miért ne pusztítsa el hazáját. a szerkesztési elv roppant egyszerű: a pilóta fentről szemláli a tájat; csak egy térképet lát, míg a költő lentről figyeli a tájat, látja az apró életképeket, melyek a térképet élettel töltik meg. a költő ellentétpárokkal dolgozik: háborús célpontok állnak szemben a békés mindennapok képével (vad laktanya - szelíd tanya; gyárat - dolgozót; gyárüzem - gyerek). a pusztítandó célpontok Radnóti számára a hazát jelentik, amelyet ismer és szeret. visszatérnek az első rész képei is: erdő, füttyös gyümölcsös, sírok közt anyóka, bakterház udvarán játszó gyermekek. végül személyes emlékeket idéz fel: szerelmeit, egy apró követ mely szerencsét hozott neki diák korában. egyszóval felidézi a még háború előtti szelíd és békés gyermek- és fiatalkorát. mindez fentről nem látható, de talán átérezhető