MenekΓΌlΓ©s az Γrhoz
```
Be szΓ©p a rΓ©gi kΓ©p, a tiszta,
Be szΓ©p volt a vilΓ‘gon Γ©lni,
Be szΓ©p volt az a lΓ‘zadΓ³,
MΓ©gis uras, szent Γssze-Vissza.
ImΓ‘dkozni is tudtunk nΓ©ha,
De mindenkΓ©pp IstenΓ© voltunk,
Nem-akartan Γ©s nem-tudΓ³n,
LegbΕszebb Γ³rΓ‘nk se volt lΓ©ha.
Be szΓ©peket elhittΓΌnk akkor
Γs a Poklot hogy elfeledtΓΌk
Γs most a Pokol muzsikΓ‘l:
FΓΌlΓΌnkben szΓ‘z Γ©s szΓΆrnyΕ± akkord.
Megszakadt szΓ©p imΓ‘dkozΓ‘sunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon tΓΆrΕdik velΓΌnk,
De betakar, ha nagyon fΓ‘zunk.
ImΓ‘dkozzunk, hogy higyve higgyΓΌnk:
Van Isten, de vigyΓ‘z MagΓ‘ra,
Van Isten s tΓ‘n Γ©ppen olyas,
Kilyenekben valaha hittΓΌnk.
Adjuk Neki hittel magunkat,
Ε mΓ©giscsak legjobb KisΓ©rtet,
Nincs mΓ‘r semmi hinnivalΓ³,
HiggyΓΌnk hΓ‘t a van-vagy-nincs Γrnak.
Mert Ε mΓ©gis legjobb KisΓ©rtet
S mert szΓΆrnyΓΌsΓ©ges, lehetetlen,
Hogy senkiΓ© vagy emberΓ©
Az Γlet, az Γlet, az Γlet.
```